A Heti Hetesben politikust aláznak, de nagyon. Fletókát. Hogy ugye kampec. Vége. Alkalmatlan. A Népszavában Debreczeni kesereg és félti az országot, hogy most mi lesz. A kőbalos kolléga mondja: „ezekre nem fogok szavazni 2010-ben, jöjjön inkább e Fidesz”.

 Hát igen, recseg ropog körülötte minden, már nem a balos Vátesz, a vörös Jel, az új Tony Blair. Csak egy bukott szerencsétlen, aki élete végéig remeghet, hogy akinek kezet nyújt, nem utasítja-e vissza. Nem sétálhat úgy a városban, ahogy Horn Gyufa tehette, oly' sokszor részegen dülöngélve a Falk Miksa utcában, mert össze fognak súgni a háta mögött: ő az, aki elkúrta. Minden téren.

 Feri, ugye nem érted? Ártatlan, busa fejjel nézel a választók szemébe, akik szétaláztak, hogy vátdöfákk. De hát most méééér? Azt jól látod, Feri, az emberek nélkül nem megy a reform. Sokakkal viszont nem azért nem, mert nem értik, mit akarsz, hanem ezért, mert felfordul tőled a gyomruk. Utáljanak érte, de például nekem gyötrelmes volt behúzni a három igent, mert az önrésszel, mint alapelvvel egyetértettem. Azzal nem, hogy egyik nap szemébe hazudsz a vitapartnerednek, meg nyolcmillió választópolgárnak, utána meg bevezeted, kaotikusan, előkészítetlenül. Ettől függetlenül az elv, állítom, jó.

 Én nem a kérdésekről szavaztam, hanem rólad. Levontam a konzekvenciát, amit a nemzettel, és az annak csupán egy részét képező mai Magyarországgal tettél. Orbán annak idején a szimbolikus téren kúrta el. Oktalanul mélyített már korábban is meglévő árkokat, olyan verbális csatákba ment bele, melyekbe nem kellett volna, szóval voltak problémák bőven.

 Te, meg elődöd, Megyó, viszont a gazdaságot kúrtátok el 2002-2006 között, de nagyon. Ez sem igazán bocsánatos, de ettől még hagytalak volna 2006-tól javítani, és három nemet húzok, ha agyonütnek is érte. De ezen kívül a Vitya által is tágított árkot olyan mélyre ástátok, mint 1990 óta senki sem. Erre akkor jöttem rá, amikor 2004 karácsonyakor hazajőve (igen sokat voltam akkoriban külföldön) meglátogattam a vidéki rokonokat. Kb. fél óra alatt szakadt rám a mocsok, amit igen, kérlek, te csináltál, meg a pártod. Hogy idejön a román (MSZP-s nyelvről lefordítva: erdélyi magyar) és elveszi a munkát. Hogy nem lesz nyugdíj, ha lesz kettős állampolgárság. Velük ordítoztam, és azt máig szégyellem, mert nem tehettek róla. Csak szajkózták, amit mondtál vagy sugalltál. De téged nem tudtalak jól pofánverni. Azóta viszont minden alkalommal megteszem. Sokan vagyunk még így.