Apa, kezdődik. Kísértet járja be Magyarországot. A Demokratikus Charta kísértete.

 Miközben szörnyűlködünk a melegfelvonuláson történtek miatt, a felszín alatt a haladás katonái igyekeznek megsokszorozni erőiket. Talán emlékszünk még a Hollán Ernő utcában lévő jegyiroda felgyújtására: utána Gyurcsány Ferenc szinte kétnaponta tartott antifasiszta pikniket, és ezzel igyekezett összekovácsolni, illetve bővíteni híveinek táborát - ám sajnos (láthatóan) a munkásőr bácsikon és néniken kívül nem igazán érdekelte a „békés többséget” az egész.

 A melegfelvonulás után Gyurcsány kifakadt: besokallt, elég legyen ebből, Magyar Chartát hirdetett. Egy a jelszó, tartós béke. A logika pofonegyszerű: aki majd nem áll szeptember 6-án a Gyurcsány Ferenc által meghirdetett béketábor egységfront mögé, az megnézheti magát: az ugyanis pária, nacionalista, rasszista-fasiszta, kokettál a szélsőséggel, összekacsint, összefonódik, csendes támogatója azoknak, vétkesek közt cinkos.

 Még szerencse, hogy Gyurcsány Ferenc nem ragaszkodik a hatalomhoz. Az ugyanis az Ordas kiváltsága. Noha úgy tűnhet, hogy minden egyes adandó alkalmat megragad, hogy a pöcegödör aljáról valahogy följebb kerüljön. Új legitimitásra vágyik. Kiváló alkalom volt számára a jegyiroda felgyújtása, és kiváló most a kődobálók tevékenysége is.

 A baloldal eddig csak a „másik”, az „előző” történelmet kívánta eltörölni, most már a saját történelmét is legszívesebben felszámolná, sőt talán napról napra eltörölné azt. A világ minden nap újrakezdődik a baloldal szerint (köznapi szóhasználattal az ilyeneket idiótának neveznénk). Ez olyannyira látványos, hogy a balos propaganda egyszerűen követhetetlen: az adócsökkentés pl. hol „politikai vudu”, hol kívánatos dolog, hol matektanár segédletével világosítjuk föl a sötét népet, hogy miért jó nekik, ha jó sok rajtuk a teher. Navracsics Tibornak igaza lehet: ez valószínűleg a dialektikus materializmus egyik új megnyilvánulási formája. Egyik nap ezt mondjuk, másik nap annak az ellenkezőjét, és a végére csak lesz belőle valamiféle „szintézis”.

 Gyurcsány Ferencnek az a baja, hogy még mindig nem sikerült elfeledtetnie a néppel, hogy ő kicsoda, és mit csinált. Az, hogy nem kíván senki egységfrontba tömörülni az új „Tégy a gyűlölet ellen”-mozgalomban egy olyan ember mögé, aki saját hazáját verte át. Az, hogy itt nagyon-nagyon sok problémának az ő munkássága az oka. Ha Gyurcsány Ferenc békét szeretne, a legjobb talán az lenne, ha először ő lépne. Lefelé.

 Kösz, nem kártyázunk. A hazárdjátékból elég volt.