Lehet, hogy néhányan meg fognak kövezni, de már-már örülök a mostani gázhiánynak. Talán ez a pofon kellett ahhoz, hogy a nagyközönség számára is egyértelművé váljon, milyen kiszolgáltatott helyzetbe manőverezte magát Magyarország az elmúlt évtizedekben. A portfolio.hu ábrájából jól látszik, hogy Európában nálunk a legmagasabb a gáz részesedése a különféle energiahordozók közül:

 Hogy ide jutottunk, abból az egymást követő kormányok és aktuális ellenzékük is igyekeztek kivenni a maguk részét. Egészen kis településeken is kiépült a gázhálózat, a gázár piaci szint alatt tartása, illetve a gázártámogatás pedig túlfogyasztásra ösztönözte a tisztelt háztartásokat. Az utóbbi két ciklusban a Fidesz (és különösen az azóta érdemei elismerése mellett Brüsszelbe készülő Áder János) rendszeresen pörgette a nemleszgázáremelés lemezt, a kormány pedig igyekezett nem gázárat emelni - különösen választások előtt nem.

 Talán a mostani gázválság átrendezi az energiapolitikai erőviszonyokat, a hazai közgondolkodást. Ha ezreket küldenek haza a munkahelyükről a leállított termelés miatt, ha hidegebb lesz a bevásárlóközpontokban és a hipermarketekben, esetleg be is zár néhány Tesco, akkor az egyszeri szavazópolgárban is tudatosul, hogy nem valami valószínűtlen, távoli veszélyről van szó, hanem nagyon is egyértelmű és valós fenyegetésről. S ha a választópolgárok úgy érzik, hogy nem életbiztosítás az orosz gázra bízni az országot, akkor talán a politikusok is bátrabban fognak fellépni a kényelmetlen és drága (ezért átlagos esetben népszerűtlen), de szükséges változtatásokért.

 Igaz, ezt egyelőre csak a kincstári optimizmus mondatja velem, az eddigi politikusi megnyilvánulások nem azt bizonyítják, hogy a fejükhöz kaptak volna kormánypárti és ellenzéki képviselőink. Mindenki azt ismételgeti, hogy a lakossági fogyasztást biztosítani kell a kereskedelmi és stratégiai tartalékokból, de még senkitől sem hallottam, hogy ilyen helyzetben a lakossági fogyasztóktól is elvárható némi önmérséklet: senki nem fagy meg, ha átmenetileg 24 fok helyett csak 21-re fűti fel a szobát a cirkóval, vagy a konvektorral, kikapcsolja a garázs- és medence-fűtést, illetve, ha a távhőszolgáltató is egy kicsit visszavesz a teljesítményéből. Abban is van valami, amit a Videoton vezérigazgatója, Sinkó Ottó mond: nem biztos, hogy amúgy is recessziós gazdasági környezetben szerencsés, hogy elsősorban az iparra terhelik a gázhiány következményeit.

 A fogyasztói szokások újragondolásán (szükség van-e nyári melegre a bevásárlóközpontokban vagy a hálószobában?) túl az állami hozzáállásnak is jelentősen meg kell változnia. Ahogy azt a magunk szerény eszközeivel, kis kormányprogram-kezdeményünkben javasoltuk, meg kell szüntetni a gázár- és távhőtámogatást. Ez a támogatási forma indokolatlanul olcsóbbá teszi ezt az energiafajtát, így túlfogyasztásra ösztönöz az egyéb energiahordozókkal (a fától az elektromos áramig) szemben. Az így felszabaduló tízmilliárdokat egyrészt az energiafelhasználás hatékonyság növelésére (szigetelésre, kazánkorszerűsítésre) és alternatív energiahordozók, például a geotermikus energia kihasználására lehetne fordítani (más nagyságrend, de újabb nukleáris erőművet, vagy blokkokat is építhetnénk). No és emellett mindent megtenni, hogy a Gyurcsány Ferenc által nem is olyan régen még leszólt és kevéssé favorizált Nabucco mielőbb megépülhessen, s így kevésbé legyünk kiszolgáltatva az orosz piaci logikának.