Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké
2009. április 10. írta: dobray

Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké

Hat óra tájban az egész földre sötétség borult, egészen kilenc óráig. Kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott: „Eloi, Eloi, lamma szabaktáni? Ez annyit jelent: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Az ott állók közül néhányan hallották, és megjegyezték: „Lám, Illést hívja.” Valaki odafutott, s ecetbe mártott szivacsot nádszálra tűzve inni adott neki. „Hadd lássuk - mondta -, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!” Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. A templom függönye ekkor kettéhasadt felülről egészen az aljáig. Amikor a százados, aki ott állt, látta, hogyan lehelte ki lelkét, kijelentette: „Ez az ember valóban az Isten Fia volt.” (Márk 15,34-15,39)

Allegri: Miserere

 Abban az időben Jézus kiment tanítványaival a Kedron völgyén túlra, ahol egy kert volt, s bement oda tanítványaival. Ezt a helyet ismerte Júdás is, aki őt elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. Júdás  kapott egy csapat katonát, valamint a főpapoktól és a farizeusoktól szolgákat, és kiment velük oda lámpákkal, fáklyákkal, fegyverekkel fölszerelkezve. Jézus tudott mindent, ami rá várt. Eléjük ment tehát és megkérdezte tőlük: „Kit kerestek?” Azok ezt válaszolták: „A názáreti Jézust.” Jézus erre így szólt: „Én vagyok.” Júdás is ott volt köztük, aki elárulta. Mikor azt mondta nekik: „Én vagyok”,  meghátráltak és a földre estek. Ezért újra megkérdezte tőlük: „Kit  kerestek?” Azok ezt  válaszolták: „A názáreti Jézust.” Erre Jézus így szólt: „Megmondtam már, hogy én vagyok. Ha tehát engem kerestek, engedjétek el ezeket!” Így beteljesedett, amit  korábban megmondott: „Senkit sem veszítettem el azok közül, akiket nekem adtál. Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta, és a főpap szolgájára sújtott vele: levágta a jobb fülét. A szolgának Malkusz volt a neve. De Jézus rászólt Péterre: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Ne igyam ki talán a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?”

Ekkor a csapat, az ezredes és a zsidó szolgák elfogták Jézust, és megkötözték. Először Annáshoz vezették, mert ő apósa volt Kaifásnak, aki abban az évben főpap volt. Ő adta  a zsidóknak azt a tanácsot, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért. Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, ezért bemehetett Jézussal a főpap udvarába, Péter meg kint várakozott a kapu előtt. A másik tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, visszajött, szólt a kapuban őrködő lánynak, és  bevitte Pétert. A kaput őrző szolgáló közben megjegyezte: „Talán te is ennek az  embernek a tanítványai közül vagy?” Ő azt felelte: „Nem vagyok!” Mivel hideg volt, a  szolgák és a fegyveresek tüzet raktak, hogy fölmelegedjenek. Péter is köztük álldogált, és melegedett. A főpap eközben tanítványai és tanítása felől faggatta Jézust. Jézus ezt  válaszolta neki: „Én a világhoz nyíltan beszéltem. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam semmit. Miért  kérdezel hát engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit beszéltem. Íme, ők tudják,  hogy miket mondtam!” E szavakra az egyik ott álló szolga arcul ütötte Jézust, és így szólt: „Így felelsz a főpapnak?” Jézus ezt mondta neki: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha viszont jól, akkor miért ütsz engem?” Ekkor Annás megkötözve elküldte őt Kaifás főpaphoz.

Simon Péter még mindig ott állt, és melegedett. Újra megkérdezték tőle: „Talán te is az ő tanítványai közül vagy?” Ő így felelt: „Nem vagyok!” A főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: „Nem téged láttalak én a kertben ővele?” De Péter ismét tagadta; és ekkor mindjárt megszólalt a kakas.

Kaifástól tehát elvezették Jézust a helytartóságra. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak, és elkölthessék a húsvéti  bárányt.  Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte: „Mivel vádoljátok ezt az embert?” Azok azt felelték: „Ha nem volna gonosztevő, nem adtuk volna  őt kezedbe!” Pilátus ezt mondta: „Vigyétek el, és ítélkezzetek fölötte ti, a saját törvényetek szerint!” A zsidók ezt válaszolták neki: „Nekünk senkit sem szabad megölnünk!” Beteljesedett, amit Jézus arról mondott, hogy milyen halállal fog meghalni. Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?” Jézus így válaszolt: „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?” Pilátus ezt felelte: „Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit tettél?” Ekkor Jézus így szólt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét  való.” Pilátus megkérdezte: „Tehát király vagy?” Jézus így felelt: „Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!” Erre Pilátus azt kérdezte: „Mi az igazság?” E szavak után Pilátus újra kiment a zsidókhoz és ezt mondta nekik: „Én semmi vétket sem találok benne. Szokás azonban nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok-e, hogy elbocsássam  nektek a zsidók királyát?” De ők ismét kiáltozni kezdtek: "Ne ezt, hanem Barabást!" Barabás pedig rabló volt.

Ekkor Pilátus fogta Jézust, és megostoroztatta. A katonák tövisből koszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá. Azután eléje járultak, és így gúnyolták: „Üdvözlégy, zsidók királya!” És közben arcul verték. Pilátus ezután újra kiment, és így  szólt hozzájuk: „Íme, elétek vezetem őt, hogy megtudjátok: nem találok benne semmi vétket.”  És kijött Jézus, töviskoronával, bíborruhában. Pilátus pedig így szólt: „Íme, az ember!” A főpapok és a szolgák, mihelyt meglátták őt, kiáltozni kezdtek: „Feszítsd meg! Feszítsd meg!” Pilátus azt mondta nekik: „Vigyétek, feszítsétek őt ti keresztre, mert én semmi vétket sem találok benne!” De a zsidók ezt felelték: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát!” Amikor Pilátus meghallotta ezt, még jobban megijedt. Visszament a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézust:  „Honnan való vagy?” De Jézus nem válaszolt neki semmit. Erre Pilátus azt mondta neki: „Nem felelsz nekem? Talán nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek,   vagy arra, hogy elbocsássalak?” Erre Jézus azt mondta: „Semmi hatalmad sem volna fölöttem, ha onnan felülről nem kaptad volna. Ezért annak, aki engem a kezedbe adott, nagyobb a bűne.”

Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa Jézust. A zsidók azonban ezt kiáltozták: „Ha szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja. Mert mindaz, aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak. E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust, maga pedig a bírói székbe ült a kövezett udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. A húsvéti készület napja volt, a hatodik óra körül. Így szólt a zsidókhoz: „Íme, a királyotok!” De azok így kiáltoztak: „El vele, el vele! Feszítsd meg!” Pilátus megkérdezte: „Keresztre feszíttessem a királyotokat?” A főpapok azonban ezt felelték: „Nincs királyunk, csak császárunk!” Erre kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.

Ekkor a zsidók átvették Jézust. A keresztet ő maga vitte, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. Ott keresztre feszítették őt, s két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézust meg középen. Pilátus feliratot is készített, és a keresztfára tétette. Ez volt ráírva: „A názáreti Jézus, a zsidók  királya.” A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt felírva. A zsidó főpapok kérték Pilátust: „Ne azt írd: A zsidók királya hanem ahogy ő mondta: A zsidók királya vagyok.” Pilátus azonban ezt válaszolta:  „Amit írtam, megírtam.”

A katonák pedig, miután Jézust keresztre feszítették, fogták a ruháit, négyfelé osztották, mindegyik katonának egy részt. Azután a köntöse következett. A köntös varratlan volt,  egy darabból szabva, ezért így szóltak egymáshoz: „Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!” Így beteljesedett az Írás: „Szétosztották maguk között  ruháimat, s a köntösömre sorsot vetettek.” A katonák pontosan ezt tették. Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!” Azután a tanítványhoz szólt: „Íme, a te anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány.

Jézus tudta, hogy minden beteljesedett. De hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: „Szomjazom.” Volt ott egy ecettel telt edény. Belemártottak  egy szivacsot, izsópra tűzték, és a szájához emelték. Mikor Jézus  megízlelte az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!” És fejét lehajtva kilehelte lelkét.

A zsidók  pedig, mivel  az előkészület  napja volt, és a holttestek nem maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse meg a  keresztre feszítettek lábszárát, és vetesse le őket a keresztről. Az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. Elmentek tehát a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona beledöfte lándzsáját az oldalába. Ekkor vér és víz folyt ki belőle. Az tanúskodik erről, aki látta ezt,  és az ő tanúságtétele igaz. Jól tudja ő, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert mindez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontot ne törjetek benne!” És ami az  Írás más helyén áll: „Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.”

Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, bár a zsidóktól való félelmében csak titokban, engedélyt kért Pilátustól, hogy levehesse  Jézus testét. Pilátus megengedte. El is ment, és levette Jézus testét.  Eljött Nikodémus is, aki korábban egyszer éjszaka ment Jézushoz. Hozott mintegy száz font mirha- és áloékeveréket. Fogták Jézus testét, és  fűszerekkel együtt gyolcsleplekbe göngyölték. Így szokás temetni a zsidóknál. Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a kertben pedig egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda temették Jézust.
  (János 18,1-19,42)

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr301057082

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Sárdobáló 2009.04.10. 15:06:44

Kolbenheyer olvas XVI.: Minden, amit tudni akartál a kereszténységről, de sosem merted megkérdezniC. S. Lewis nevét leginkább a „Narnia krónikái” című mesesorozat révén ismerik. Pedig J. R. R. Tolkien barátja kitűnő nyelvész és irodalmár, író…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.04.10. 15:54:40

Írtam én is a témában, úgyhogy engedelmetekkel most benyomom a stiftet:

tajkep.blog.hu/2009/04/10/bwv_245

zoli29 2009.04.10. 17:35:44

Az evangéliumnak minden szava igaz. Boldog, aki Jézust követi...

reality 2009.04.10. 18:10:09

Nagypénteken a keresztyén ember nem gyászol (mert mi már tudjuk, hogy eljön a Húsvét), hanem Krisztust csodálja - szeretetét, isteni nagyságát, és azt a nagyszerű tervet, amit Isten készített az Őt szeretőknek.

plastik02 2009.04.10. 19:55:28

nagyfomátumú figura volt az biztos

molaris 2009.04.10. 21:06:50

Szép ez a post. Szép, csak pont e lényeg hiányzik. A lényeg, ami a Gecsemánéban, ezen események ELŐTT, történik. Mert a győzelem az ott lezajlott csata eredménye. A Sátán ott bukik. Nem a TESTI szenvedés a lényeg, hanem a spirituális engedelmesség. Nincs korbács, és Jézus mégis vérzik. Mert a Gecsemánéban kicsordult vér az, ami a hűség vére. Mert másodszor győzi le a Sátánt, másodszor alázza meg, és halad tovább az Atya által elébe adott úton. Ez az engedelmesség a mi megváltásunk kulcsa, mert sokan vállalnak testi mártíriumot, de egy mindvégig engedelmes élet, méltó megkoronázása az az éjjel, amit Jézus átimádkozik- miértünk.

Áldott Ünnepet.

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2009.04.10. 22:13:41

@molaris: @reality: az általad hiányolt rész EBBEN az évben nem hangzik el a nagypénteki evangéliumban (emlékeim szerint vmelyik másik évben igen - mer ugye a katolikus egyhézi év háromféle lehet, A, B, C). Szóval az másik nap evangéliumban van. Mer ugye én most ide kivettem Márkot, meg alá bemásoltam a mai evangéliumot Jánostól

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2009.04.10. 22:24:42

@reality: @molaris: NNa, megnéztem, visszanéztem: ebben az évben János-év van. Ebből fakadóan a virágvasárnapi passióban hangzik el csak ez a rész, nagypénteken nem.

Alfőmérnök 2009.04.10. 22:57:34

Jézus Krisztus csodáiban és feltámadásában nem hiszek, és nem hiszem, hogy szenvedésével megváltotta volna az emberiséget.
De az etikai jellegű tanításait örök érvényűnek tartom.

molaris 2009.04.10. 22:58:39

@dszg:
Mifelénk a Kálvin- évek vette kezdetét.

Mindössze arra akartam rávilágítani, hogy oly kevésszer emelik ki, hogy a harc már akkora eldől, mire Júdás odaér.

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2009.04.10. 23:10:41

@molaris: a katolikus hittan kiemeli emlékeim szerint. De egyébként télleg viszonylag ritkán hallani az engedelmesség (-alázat) fontosságát Jézus szenvedéstörténetében.

De hülyeséget írtam, mert a szinoptikusokat veszi az egyház A, B, C évben, de csak vasár- és ünnepnapokon, a hétköznapoknak más az olvasási rendje. Virágvasárnap van mindig az adott évben kvöetkező evangélium szerintni passió, nagyböjt és húsvét alatt viszont (kivéve a vasárnapokat) Szent János mindig elhangzik. Szóval nagypénteken mindig Szent János "lelki evangéliuma" hangzik el.

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2009.04.10. 23:25:43

@Alfőmérnök: önámítás. hit nélkül nincsenek örökérvényű erkölcsi tanítások. hit nélkül hol így, hol úgy.....

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2009.04.10. 23:31:44

@Grift: nem biztos, hogy ellentmond neked, amit írok de szerintem ateista is lehet erkölcsös, legalábbis különben nem működne a világ. (természeti törvény, amit viszont a keresztények szerint Isten írt a hitetlenek szívébe is). De hogy KÖNNYEBB vallásosan erkölcsösnek lenni és jobban megalapozható így egy-egy cselekedet erkölcsileg (vagy éppen nem), az biztos. Sőt ez biztos nem mond ellent neked.

Alfőmérnök 2009.04.10. 23:56:42

@Grift:
Ok. Egyetértek: hit nélkül nincsenek örökérvényű erkölcsi tanítások.
Nietzsche is valami olyasmit ír, hogy erkölcsi jelenségek nincsenek, csak a jelenségek erkölcsi értelmezése létezik.
Erre viszont nekünk (embereknek) nagyon is szükségünk van.
Én a magam részéről örülök neki, hogy olyan korban élek, ahol nem oltják ki az életemet azért, mert empirikusan nem igazolható elvekben nem hiszek. (Mindemellett tiszteletben tarom azokat, akik ilyenekben hisznek.)
Ugyanakkor nem örülök, hogy olyan korban élek, ahol az erkölcsi értékeket félvállról veszik.
Ez itt és most megmagyarázható úgy, mint a "szekularizáció" következménye, de hogy az ateizmus összeegyeztethetetlen lenne az erkölcsös élettel - kommentálásra sem méltó baromságnak tartom.

szubjektiv 2009.04.11. 10:48:16

"A templom függönye ekkor kettéhasadt felülről egészen az aljáig."
Ez az egyik legfontosabb mondat az újszövetségben. Nekem.
Áldott Húsvétot!

tevevanegypupu 2009.04.11. 12:12:43

A hit kegyelem, de a tanitast meg lehet hallgatni es hallani. Aki akarja, elfogadhatja. Nem konnyu.

negeev 2009.04.11. 12:56:58

Kellemes Húsvétot a Reakció munkatársainak és az összes kommentelőnek!

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.04.11. 13:25:08

@Alfőmérnök: "...az etikai jellegű tanításait örök érvényűnek tartom."

A keresztény hit -így Jézus tanításai- nem szimpla etikai jellegű kérdés. Ha csak így közelíted meg Krisztust, akkor a lényegből nem fogsz érteni semmit.

Az a helyzet az ateizmussal, hogy képtelen az absztrakt gondolkodásra. Ez persze nem vád a részemről, csak ténymegállapítás. Nekem az ateistákkal is csak akkor van gondom, ha intoleránsak a hívőkkel szemben. Persze ugyanúgy nem bírom a túlzottan teátrális, valójában pedig üres vallásgyakorlást is.

Az ateizmus kicsit olyan dolog, mint amikor az ember számára a művészet befogadása és megértése megáll a figurális kifejezési formáknál. Ami pedig ezen túl van (nonfiguratív, absztrakt) az már csak kamu, mese, kormozás, megnemértés. Pedig az absztrakció hihetetlen lehetőségeket és szabadságot képes adni, amennyiben fogékony rá az ember.

Ott van például János 1, 14: "És az ige testté lett és lakozék mi közöttünk"
Nagy valószínűséggel ezzel a modattal egy nem-hívő nem sokra megy, hiszen rögtön úgy próbálja értelmezni a mondatot, ahogyan az betűről betűre le van írva. Ez pedig kevés az Írás megértéséhez.

a néhai papp jános 2009.04.11. 14:16:16

@Gasper: "Az a helyzet az ateizmussal, hogy képtelen az absztrakt gondolkodásra. Ez persze nem vád a részemről, csak ténymegállapítás."
egy kicsit meg vagyok kavarodva. most akkor tényekről beszélünk vagy absztrakcióról? vagy úgy gondolod, hogy a hited feljogosít arra, hogy számon kérd az absztrakció iránti érzékenységet (ami persze teljes baromság) és te állapítsd meg a tényeket is?

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2009.04.11. 14:18:10

@szubjektiv: szerintem is, a régi kultusz végét jelzi. et velum templi scissum est

a néhai papp jános 2009.04.11. 14:29:56

nem vagyok vallásos, nem hiszek istenben, mégsem keverem össze a jót és a rosszat. azt gondolom, hogy jó emberek jó dolgokat, rossz emberek rossz dolgokat csinálnak, istentől függetlenül.
szeretem a barátaimat és nem szeretem az ellenségeimet de nem tudnék a légynek sem ártani.
utálom a komcsikat és utálnám a nácikat is ha léteznének. néha kicsit rasszista vagyok és egyáltalán nem érdekel, hogy a melegek házasodhatnak-e vagy sem.
ha bemegyek a templomba, leveszem a sapkám és kussolok, ha bemegyek a zsinagógába, felteszem és továbbra is kussolok, a mecsetben leveszem a cipőm, de csak az ottaniak iránti tiszteletből, nem hiszem, hogy istent érdekelné, mit hordok a házában, vagy az, hogy mit eszek.
konzervatív ateizmus, én így szeretlek:)

Elpet · http://nyarspolgar.blog.hu/ 2009.04.11. 18:01:19

Nagyon szépen kérek mindenkit, ne űzzük már el magunk közül nemhívő barátainkat, akik amúgy pedig számos dologban velünk együtt gondolkodnak. N.b. a magam részéről rendkívül tiszteletreméltó dolognak tartom, ha valaki ateista létére számos erkölcsi kérdésben hozzánk hasonlóan gondolkodik.

"Ekkor János ezt mondta neki: - Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űz, de nem követ minket. Megtiltottuk neki. - Jézus azt felelte:- Ne tiltsátok meg neki! Mert senki, aki az én nevemben csodát tesz, nem fog engem egyhamar szidalmazni. Hiszen aki nincs ellenetek, veletek van.-" (Mk 9; 38-40)

szpal 2009.04.12. 00:59:00

@molaris: a Gecsemáné kertben az inkább Jézus saját belső, megkockáztatom, emberi harca, ami lenyűgözhet, csodálatra késztethet, de a bűneim bocsánatát csak a golgotai áldozattól várhatom. Engedelmeskedni emberek is tudnak, pl. "hit által engedelmeskedett Ábrahám" is, Jézus Krisztussal kapcsolatban viszont inkább azt olvassuk a Bibliában, hogy "önként ment a halálba", és "mint a bárány, ha vágóhídra viszik, ... ő sem nyitotta ki száját."

Mr Falafel · http://menekulttabor.blog.hu/ 2009.04.13. 16:33:19

@Gasper:
Az absztrahálás egyetemes emberi képesség. Még az olyan szellemi fogyik is képesek rá, mint te. Te beszélsz itt ateista intoleranciáról, aki bicskanyitogatóan intoleráns vagy?
S hogy a saját agyrémedből kovácsolt bicskával akasszalak hasba, ostoba majma, megkérdezem: szerinted az elvonatkoztatás képessége csak arra kell, hogy egyetlen lehetséges utat megértsünk, vagy azért, hogy végtelen számú alternatívát állíthassunk? Istent megérteni, vagy elutasítani számtalan úton és módon lehet. Ha úgy tetszik, ezt kaptuk mi tőle, makimajom. Neked viszonylag keveset adott, de azért biztos szeret.
süti beállítások módosítása