Declan Ganley üzenete megérkezett Magyarországra. Nem valószínű, hogy a hír megrengeti az elitet, de a konspirációs iparnak hétvégi betevő lehet: említett úr ugyanis a Libertas Movement alapítója és vezetője, mely szervezet anno sikerrel győzte meg az ír választók többségét arról, hogy a Lisszaboni Szerződésre igenis, nemmel kell szavazni. Akkor és azóta megjelent vélekedések szerint mindezt nem kisvállalkozói profitból finanszírozta. Úgy tűnik, maradt még a pénzből.  

 Néhány napja tűnt fel (gyanítom, nem csak nekem), hogy a Libertas lokalizált (magyar nyelvű) hirdetésekkel árasztotta el a webet, kattintsak bárhova a New York Times honlapjától a YouTube-ig. Ez sem lehetett olcsó (bár a kampányban immár használni próbálják a közösségi médiumokat, Facebookot, Twittert és hasonlókat is). A banner egy szintén lokalizált online petícióhoz vezet, mely általános népszavazást követel a ratifikációs folyamatban veszteglő szerződésről. Innen csak egy kattintás a szervezet teljes, egyébként igényesen kivitelezett és néhol egészen megnyerő portálja. Ha hinni lehet a Libertas magyar bloggereinek, akkor a szervezet helyi csoportjai sorra alakulnak Európában, és céljuk valamiféle pán-kontinentális politikai erő megszervezése. 

 Ez utóbbi - talán nem sokat kockáztatunk - belátható időn belül aligha fog megvalósulni. Az EU-szkeptikus választók azonban mindenütt létező és (a helyi körülményektől függően) stabil szegmens a politikai piacon, kiszolgálásához pedig akár hozzá is járulhat egy olyan vállalkozás, mely kampánytechnikát és anyagi forrásokat juttat helyi szervezeteknek, hogy az unióval szemben korteskedjenek. Magyarországgal persze aligha lesz szerencséje Declan Ganleynek: a vonalat már elvitte a Jobbik, a Lisszaboni Szerződésnél pedig akad néhány fontosabb gyűlöletpont a hazai választók szükségletpiramisának rejtett kamráiban.