Köln kincse egy számmal ellátott üvegcse, ami az évezredes francia-német kakaskodásnak köszönheti elnevezését.
Csupán a német Köln városából származó vizet, a Kölnisch Wassert nevezhetjük kölninek, minden mást toalettvíznek, parfümnek, illatszernek hívnak. Az eredeti kölnivíz olyannyira megbecsült illatszer, hogy születési helyén külön múzeumot szenteltek neki. Az 1995-ben megnyitott kiállítás a Glockengassén kapott helyet, ott, ahol az illatos eszenciát először gyártani kezdték.
Johann Marian Farina 1709-ben alapította illatszer-üzemét, "Farina gegenüber" néven, amely arra, utalt, hogy Jülichplatz-cal szemben volt található. 1714-ben illatszerét "Eau de Cologne"-nak (franciául: kölni víz) nevezte el, amely világhírűvé vált. 1837-ben a Farina cég az angol Viktória királynő udvari szállítója lett. De ezen kívül is vagy ötven udvarnak szállítottak Farináék. Ma a cég nyolcadik generációja működik, ugyanazon a helyen.
Köln városát 1794-ben elfoglalták a franciák, a város parancsnoka pedig azonnal kiadta az utasítást, hogy számozzák át az utcákat és házakat, hogy a németül nem értő francia csapatok is könnyen tudjanak tájékozódni. A vegyész Mühlens család háza a 4711-es számot kapta, így vált egy egyszerű házszám a később világhírűvé lett illatszer márkanevévé. A kölni születése a legenda
szerint egy karthauzi szerzetesnek köszönhető. Ő készítette el először a szagos vizet, és ő nyújtotta át 1792-ben nászajándékként az ifjú Mühlensnek az Aqua Mirabilist, a csodavizet. Akkoriban a kölnit testi-lelki gyógyírnek tekinteték.
A 4711-es kölnit a kétszáz éves recept alapján állítják elő a mai napig, és évekig tölgyfa hordókban érlelik. A recept természetesen titkos, a család féltékenyen őrzi, így csak a legfőbb alkotórészek ismertek: citrusfélékből kivont illóolajok, rozmaring, levendula és tiszta alkohol.
