Kulturális - életmódbeli nyomorúságunk okairól vastag tanulmányköteteket lehetne írni. Az okok egyike lehet talán az, hogy évtizedek alatt elvesztettük a környezetünk (életterünk, hehe) feletti uralmat. Ahelyett, hogy saját kezünkbe vennénk annak alakulását, inkább hagyjuk, hogy fölénk nőjön. Miért lenne törvényszerű, hogy a szaros-hugyos utcák csak két célpont közötti, kényszerű menekülőutak legyenek? Miért lenne törvényszerű, hogy még véletlenül sem piknikezünk plédet kiterítve fővárosunk parkjaiban? Miért lenne törvényszerű, hogy eredeti épületeket nem bírunk befogadni városunkba, miközben silány minőségű és külalakú új építésű háztömböknek örvendezünk a belvárosban?

  Rengeteget lehetne erről még írni, de a panaszkodás helyett inkább beszámolunk egy ma kezdődő budapesti rendezvénysorozatról, a PLACCC-ról (így, három c-vel).

  A hagyományteremtő szándékkal induló PLACCC Fesztivál célja, hogy bemutassa a magyar közönségnek az úgynevezett helyszínspecifikus művészetet. 

  Első alkalommal - 2008. október 10. és 14. között - a Budapesti Őszi Fesztivál társrendezvényeként szervezték meg a fesztivált.

  A PLACCC 2008 keretében angol, holland és lengyel művészek adtak új értelmet a „talált" városi helyszíneknek. A köztereket, utcákat, egy egykori pártfőiskolát vagy éppen egy csillogó bevásárlóközpontot töltöttek meg más tartalommal, új minőséggel. Az előadók hétköznapi kérdéseket, ismerős problémákat jártak körül, de egészen sajátos módon.

  A PLACCC előadásai provokálnak, megnevettetnek, felráznak és elgondolkodtatnak. Új befogadói hozzáállást kínálnak, és azt is várnak el a nézőktől. Az eredmény intenzív, interaktív, testközeli kapcsolat a város, a művészek és a közönség között. Színészek, zenészek, képző- és iparművészek, építészhallgatók a városlakókkal közösen újratervezik a helyet, ahol élünk, hogy valóban otthon érezzük benne magunkat. Budapest 2.0.

  A 2009-es PLACCC-rendezvényekről a honlapon találhatnak bővebb tájékoztatást olvasóink.