Feloszlott a Suhancos zenekar és nem örülök. Mi több, szomorúan mélázom, épp abban a hangulatban, amit a Suhancos olyan jól meg tudott fogni. Honnan is kezdhetném: van ez a hiphop nevű, mára elkurvult popzenei műfaj, aminek a peremvidékén azonban időről időre felbukkannak olyan előadók, akik a laza szövegelés és a költészet határmezsgyéjén, jól eltalált (lehetőleg minnél piszkosabb) ütemekre életszagú történeteket mesélnek egy-egy ismeretlen mikrovilágról, vagy szellemes, verbális keménykedéssel oltanak mindenkit maguk körül.

  A Suhancos is ezek közé tartozott: a kecskeméti lakótelepi gyerek, Kőházy "FankaDeli" Feri és Szabó Balázs kettőse új - és nagyon (de kisbetűsen) magyar hangulatú - dolgot tudott létrehozni: a melankolikus rapper és a rengetegen hangszeren játszani tudó népzenész-énekes duója afféle folk-hiphopot teremtett. Szerelmi csalódások, hajnalig folytatott piálások, kisvárosi léthelyzetek, éjszakai bandázások történetei keveredtek itt köldöknéző világmegfejtéssel, népies kesergéssel. A fenti fotót nagyon eltalálták: két vidéki huszonéves üldögél maga elé nézve egy délelőtti külvárosi utcán. Ez volt a Suhancos: FankaDeli szövegeléseire Szabó Balázs válaszolt, kicsit szürreális énekbetéteivel és persze népi hangszerek garmadával, barkács-hiphop alapokkal. Érződött rajtuk az alkotás öröme, a tétnélküliség görcsmentes szabadsága. Nem volt minden szövegük sziporkázó, de miért is kellett volna annak lenniük, porosabb annál a valóság is.

  A Suhancos nem volt tökéletes, a Suhancos épp ezért tökéletes volt. A magába forduló sufnizenekart szerencsés módon felkapta az átalakult MR2, így ismerte meg őket a nagyközönség. FankaDeli nemzeti kamingaut számát, a Magyar Földrét mi is közöltük (sajnos tévesen) Suhancos név alatt tavaly.

  A törés azonban bekövetkezett: Szabó Balázs megelégelte FankaDeli egyre gyakoribb jobbikos szerepléseit, és jelenleg úgy tűnik, elváltak útjaik. A hírérték nem lenne több egy fiatal, tehetséges zenekar megszűnésénél, ha nem társulna hozzá a politikai vonulat - ami pedig jóval túlmutat a Suhancos eseténél.

  Politika ütközik itt a művészettel, az egyéni hang ütközik a mozgalmárkodással. Mélyről érkezett vagy éppen személyes bizonytalanságba kerül művészek válaszútja ez a 20. század óta. Adott egy ügyes vidéki fiú, aki - pont a Suhancosban is hallható módon - keresi a helyét a világban. Látja, hogy baj van, megrendültek a régi értékek és erről - jobbára közhelyek nélkül - még szövegelni is tud. Még arra is képes, hogy önálló hangot találjon, és kisebb sikereket arasson.

  Aztán jön a Mozgalom, így nagybetűvel, több ezer taggal, több százezer szimpatizánssal, egyforma öltözetben, egyforma gondolatokkal. És a művész felfedezi magának a mozgalom erejét, a tömegek sodrását, és nem bír ellenállni a csábításnak, hogy elfogadja a tömeg igazságát. Azt veszi észre, hogy korábban pár ezres nézettségű videóit már több százezren nézik meg, főleg akkor, ha pont arról beszél, amit a mozgalom tagjai hallani akarnak. Alig egy-két év alatt eljut a mozgalom élére, együtt koszorúzik a vezetőkkel, előadást tart szerte az országban pártalapszervezeteknek, és végül kampánydalt ír a magasra jutott, öblös termetű joghallgatónak.

  FankaDeli őszinte, rendes srác. Elhiszem, hogy hisz. Egy pártban, egy mozgalomban hisz, ismerős a szituáció, ugye? Sőt, a csatlakozását tartja a valósággal való szembesülésnek, lásd későbbi idézetét.  Szószátyár legényről lévén szó, mindent bőségesen megír a blogjában. A Suhancos feloszlásának történetét is, sértődés nélkül. Ebből következzen néhány idézet, ami megvilágítja két jóravaló fiatalember elválását, mert az egyik nem kér egy mozgalommal való azonosulásból, a másik pedig abban látja önmaga kiteljesedését.

  „A hazafiság elvette a "barátaim" és most elveszi "tőlünk" a Suhancost is, de ha valaki ismeri FankaDelit, akkor tudja, hogy nem fogok alkudni az értékrendemmel kapcsolatban... A történet talán legkritikusabb pontja a Magyar földre című szám története a csapat életében... Bizony Balázs is beleesett abba a hibába mint oly sokan, hogy ez valami "fasiszta-rasszista-trappista" dolog és ebből kifolyólag a Suhancos hajszál híján feloszlott. Nagyon érzékeny helyen döfött belém ez az ügy és a mai napig fájdalmas ha visszagondolok arra, hogy órákon át soronként kellett magyaráznom a Magyar földre című dalt felnőtt embereknek. A legdrámaibb az egészben, hogy nem akarom és akkor sem bántottam őket, hiszen tulajdonképpen erről szól a munkásságom, hogy szemléltetem mekkora nagy a baj a fejekben...

  Szeretném megismételni, hogy az én személyes véleményem az, hogy Balázsnak túl szűkös a rálátása a történetre és alapvető fogalmakat nem rakott helyre magában. Ezt magam számára a kusza életvitelével magyarázom és valóban képtelen vagyok haragudni ezért rá... Ami sokkal inkább a tanulság része lehet az az, hogy Balázs vázolt számomra egy olyan paradoxont amin nem tudok túllépni, így valóban közös megegyezés az "oszlatás". Balázs példája nagyon egyszerű. A következőről van szó. Ha változik a világ valamelyest és már nem fognak fasiszta-rasszistának titulálni, akkor nem akarja azt, hogy amiatt hívjanak minket valahova mert, hogy mi "beleillünk a képbe". Ez valóban egy olyan pont ami összeegyeztethetetlen az értékrendemmel, hiszen nem ítélhetem el azt ha valami megvalósul az emberek ébredéséből. Balázs szerint kényelmetlen lenne ha egy idő után olyan helyekre hívnának minket ahova addig nem, szerintem pedig pont azt jelképezné, hogy volt értelme a munkáknak és a munkámnak...

  Egyszerűen azt látom, hogy FankaDeli Feri 2009-ben maximum előny lehet Szabó Balázs oldalán, nem pedig hátrány és ez a jövőben még fokozottabban igaz lehet. De Balázs pedig nem szeretné ha ezért meghívna minket például egy Jobbik alapszervezet, hogy egy nyers példát említsek. Ez pedig a szellemi rasszizmus egy formája, amit nagyon bajosnak tartok és őszintén kívánom Balázsnak, hogy minél hamarabb reformálja ezt meg magában! ...

  Filip, Norcsi, Csiga, Győző és Szabó Balázs fasza gyerekek és azért mert nem értették a Magyar földre című számomat, vagy mondjuk azt, hogy miért annyira fontos a politikáról beszélni és beszavazni a Jobbikot a parlamentbe, valamint legitimmé és erőssé tenni a Magyar Gárdát, nem utálhatja őket senki! Nem orrolhat rájuk senki, hiszen aki beleeszmél a valóságba az nem orrolhat egy olyan emberre, aki talán fél, talán nem lát teljesen tisztán, vagy talán a kettő kombinációja... Külön szeretném megköszönni Balázsnak, akivel remélem egy szép napon, egy jó pálinka mellett, csak nevetünk az egészen és leordítjuk az unokák fejét, hogy "maradjanak már kicsit nyugton"!

  Nem tudhatjuk, hová jut a két zenész a következő években. Lehet, hogy az egyikből országos vagy nemzetközi hírű népzenész lesz, a másikból - nem lennék meglepve - mondjuk országgyűlési képviselő, a nép hangja a parlamentben. De az is lehet, hogy az egyik elsüllyed az elsodródott művészek önpusztítási spiráljában, és a másik is repül a magasból, miután hasznos idiótaként kifacsarta őt a mozgalom. Ne legyen igazam. Kár lenne mindkettőjükért.

„Volt, hogy egészen máshogy képzeltük el azt a felhőt és azt az álmot és azt a várost
Amiből születtél, amiből születtél, amiből születtél, amiből születtél.
Most menned kell, s egészen távolról jönnek újra fel
A hosszúra unt éjszakák a kint felejtett vizes pohár a felhőkből szakadó világ.
Most egészen távolról jönnek újra fel az éjszakák, a vizes pohár a kint felejtett régi nyugágy
Ugye látod hangulata, van
Valahol, valahol, valahol, valahol.” (Amiből születtél)