A képeslap mélysége - Moby a Balaton partján
2009. július 14. írta: rajcsányi.gellért (ergé)

A képeslap mélysége - Moby a Balaton partján

 Képeslapvilágban élünk itt a küszöb fölött. Egy nemzedék szerencsésebb szelete hiteti és hinné el magáról, hogy van itthon pálya, van jövőkép, és van kilátás. Legfőképpen egy víztükör fölötti naplementére, miközben a fénysugarak megcsillannak a koktélpoháron és felszívódnak egy szivárványos póló mintáján. Giccs? Az. Hiszen képeslapvilágban élünk. Annak egyik esszenciális lenyomata pedig a Balaton Sound.

 Első pillanattól kezdve magaménak éreztem a fesztivált, hiszen a zamárdi helyszín félórás bringaútra fekszik szülői házamtól, és két éve öreg Csepel biciklivel tekertem át oda megnézni a Beastie Boyst, kamaszkorom legszebb nyarainak egyik aláfestő bandáját. Na tessék, a giccs után ez pedig a nosztalgiafaktor.

 Ez az a két dolog, amire alapozva Magyarországon sikeres fesztivált lehet szervezni. A francba, csattan fel bennem nonkonformista énem, tehát célközönség vagyok. Benne vagyok a korban, abban a korosztályban, akiknek most a szeme elé tolják azokat az egykori idolokat, amiket zenetévékkel súlyosbított ifjúságukban hallgattak kazettákon és CD-ken (kihalt szavak). Pöpec kis Quart-os, kritikus-durcás cikket lehetne írni abból, hogy Magyarországon évek óta a kilencvenes évek nagy durranásait adják el rendre a fesztiválokon. Fanyaloghatnék én is, de - szelaví - inkább élvezem a koncerteket, és kipipálok egy újabb strigulát porosodó CD-gyűjteményemben.

(fotó: Máté Éva)

 Most Moby-t is kipipálhattam. A New York-i kopasz ember jobb, erősebb, élőbb koncertet adott, mint amire számítottam, lelkes előadása a képeslaprendezvény legmélyebb pontja volt - a legpozitívabb értelemben.

 Kötelező kör: Richard Melville Hall a Moby Dick-író Herman Melville ük-ükunokája, innen a művésznév. Az idén 44 éves fazon zenei multitalentum, játszik zongorán, gitáron, dobon, kongán, basszusgitáron, emellett részmunkaidős DJ a világ felkapott klubjaiban. Negyed évszázados művészi ténykedése az egyszerűség és a sokoldalúság, a középszer és a világsiker különös egyvelege. Moby a számomra kedves reneszánszemberek közé tartozik, akik kanyargós utakon járva ezer dologban kipróbálják magukat, de egyszer csak beüt a siker, ami viszont további változásra ingerli őket.

 Hősünk nem egyszerű eset: deklaráltan keresztény, de nem tetszik neki az Amerikában dívó evangéliumi kereszténység. Emellett harcos állatvédő, vegetariánus, és persze az ifjabbik Bush kritikusa volt az elmúlt években. Ha nem zenél, esszéket ír, amik egy része lemezborítóiba is belekerül. Hardcore zenekar volt a bölcsője, Vatican Commandos néven zúztak, és Hit Squad for God címmel ki is adtak egy EP-t a nyolcvanas években. A nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején már a technofejek egyike: a Twin Peaks filmzenéjének motívumát felhasználó, 1992-es Go a műfaj egyik első, slágerlistákra kerülő darabja. A Feeling So Real már a kilencvenes évek közepi rave-korszak egyik himnusza, amit a nyolcvanas évek elején született nemzedék rongyosra hallgatott a kazis walkmanben az osztálykirándulásokon. A szintetikus műfajok éveiben azonban egy meglepő kitérőt tett: '96-os Animal Rights lemezén ifjúkora punkjához tért vissza, a kopasz DJ gitárt ragadva üvöltötte állatvédő szövegeit a mikrofonba.

 Technós előéletét a teljes világsiker követte: a '99-es Play lemez a mára ellaposodott downtempo műfaj fénylő csillaga. Chilétől Japánig, Phukettől a Balatonig minden merengő utazó és szobaálmodozó rongyosra hallgatta slágereit. Receptje egyszerű volt: ősöreg, istenkereső blues és gospel dalokat, énekfoszlányokat vágott hiphopos alapokra, majd rákevert némi szomorú moll zongora- és szintetizátorfutamot. Moby érdeme, hogy daltémáin és remek klipjein keresztül olyan, a techno carpe diem műfajától teljesen távol álló dolgok kerültek a fősodorba, mint a magány, az öregedés, a halál, és a hit. Az egyszerű megoldások ellenére mélység van a szomorkás dalokban. Moby még két lemezen (18; Hotel) ismételte meg ugyanezt a receptet, szintén világsikerrel. Tavaly aztán a húsz évvel ezelőtti house-korszakot idézte fel egy lemez erejéig (Last Night), nemrég pedig saját lakásában, ósdi kütyüket is felhasználva komponált újra introvertált zenét (Wait For Me).

 Zamárdiban azonban nem volt helye a befordulásnak: előre várható volt, hogy pont egy koncertnyi időt kitevő slágerparkjával fog felvonulni a balatoni éjszakában - így is lett. A nyitó Extreme Ways rockos lendülete és a záró breakbeat-rave Feeling So Real himnikus elszállása között Moby minden korszakából eljátszotta emblematikus dalait. A technós arcoknak talán nem tűnt fel, de ravasz tiszteletadás volt az átdolgozott Honey: a Led Zep Whole Lotta Love-ját gitározta a blues énekhang alá. Az úri közönség még a lassú szomorka Natural Blues-ra is hevesen táncolt, az öregedő zenész pedig gyakori thankyouthankyou-val köszönte meg a számára eddig ismeretlen helyszínen örömködő emberek lelkesedését. Ébenfa torkú fekete vokalistájával, vonósaival és a magát rendesen odatevő dobosával gondoskodott arról, hogy eljussunk a képeslapvilág legmélyebb érzelmeiig. A katarzishoz kevés volt, de a szintetikus négynegyedek uralta fesztiválon adott élő hangszeres koncertje, a Moby által értett, érzett és játszott blues felemelte a fejünket az egykedvűen remegő csillagokig. We are all made of stars.

Moby besztof:

 Natural Blues

 Porcelain

 

 We Are All Made Of Stars

 

 In This World

 Why Does My Heart Feel So Bad?

 Feeling So Real

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr81244752

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

eeepunk 2009.07.14. 17:29:34

Nem tudom, én pont Mobyn éreztem azt, hogy egy újabb kötelező darab, késéssel fűszerezve. Persze én a szélén álltam, nem láthattam mindent testközelből. Amúgy szerintem egyszerűen zseniális zenész és színész. A koncertet nyúlfarknyinak éreztem. És úgy lett vége pont mint a MSTRKRFT-nak, ahol egyszerűen az idő lejárta után kitépték a laptopból a vezetékeket. :S

rajcsányi.gellért (ergé) · http://mandiner.blog.hu/ 2009.07.14. 17:30:59

@eeepunk: ja, egész este késett mindenki, de nekem így is tartalmas volt a koncert.

Úlfhéðinn · http://tinyurl.com/do9ks 2009.07.14. 18:12:50

"Pöpec kis Quart-os, kritikus-durcás cikket lehetne írni abból, hogy Magyarországon évek óta a kilencvenes évek nagy durranásait adják el rendre a fesztiválokon."

Ami nagyjából igaz is, de mi van, ha a kora harmincasokat pont érdekli ez a zene? Sztem Moby teljesen OK. Simán befért volna egy mostani sztárokkal felálló lineup-ba is.

rajcsányi.gellért (ergé) · http://mandiner.blog.hu/ 2009.07.14. 18:14:02

@Úlfhéðinn: én még huszas vagyok, de engem is érdekel :) Moby valóban OK.

Úlfhéðinn · http://tinyurl.com/do9ks 2009.07.14. 18:25:22

@rajcsányi.gellért (ergé):

OK, az a pár év ide, vagy oda nem számít. :)
Amúgy azért vannak kivételek is, pl. a Szigeten ott lesz többek közt a Pendulum, akik igencsak maiak, és igencsak sztárok.
Ez most nem valami propagandaszöveg, se kutyám, se macskám a Szigetesek között, csak már cseppet unom azt a fanyalgást, amire utaltál.

rajcsányi.gellért (ergé) · http://mandiner.blog.hu/ 2009.07.14. 18:34:33

A Pendulum szar :) Akkor már a mesterük, a Prodigy, pedig azok is egy jó évtizede voltak a csúcson.

Úlfhéðinn · http://tinyurl.com/do9ks 2009.07.14. 18:46:09

@rajcsányi.gellért (ergé):

"A Pendulum szar :)"

Ja, hát a britpophoz szokott fülnek biztosan az. ;))
Komolyra fordítva, sztem erre térjünk vissza, ha megvolt a koncert. Lehet, hogy meg fogod gondolni magad.
www.youtube.com/watch?v=C5wlU7RQHAU
Megjegyzem, pár éve, mikor a Prodigy lemondta, a Fluke abszolúte betöltötte a helyüket. Nekem valahogy nem jött be a Prodigy a Szigeten akkor sem, amikor eljöttek. Nem tudom miért, van ilyen.

rajcsányi.gellért (ergé) · http://mandiner.blog.hu/ 2009.07.14. 18:48:44

@Úlfhéðinn: hehe, a Soundra menet pont Fluke-ot hallgattunk a kocsiban, nagyon bejött, pedig már rég nem vettem elő a CD-jüket. Elektronosztalgia, ez milyen már :)

Úlfhéðinn · http://tinyurl.com/do9ks 2009.07.14. 19:16:19

Hmmm. De miért tűnt el a kommentem? Ha ti vettétek ki, nem gáz, csak nem tudom mi volt benne ennyire durva, h moderálni kellett itt, ahol pl. Lódi cuccai lazán mehetnek.
Mibe tenyereltem, he?

rajcsányi.gellért (ergé) · http://mandiner.blog.hu/ 2009.07.14. 19:17:07

@Úlfhéðinn: természetesen nem vettünk ki semmit, szarozik a blog.hu.

Úlfhéðinn · http://tinyurl.com/do9ks 2009.07.14. 19:27:40

@rajcsányi.gellért (ergé):

Aha, most már visszajött a komment is. Bloghu monnyonle.

Jokerpofa 2009.07.14. 20:21:04

Na én még igen korahuszas vagyok, mégis nagy kedvenc Moby és a Pendulum is.
Sajna BS kimaradt, de két éve a Volton nagy élmény volt a Pendulumra tombolni:P

eeepunk 2009.07.14. 22:22:54

Szerintem a Pendulum első albuma teljesen rendben volt és mutattak valami újat. Hallgasd csak meg RG, én is ajánlom.

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2009.07.15. 09:50:09

beastie boys? így legyen ötösöm! tudtam, hogy bejön gellértnek a kóser hiphop.

irrelevant 2009.07.15. 11:52:40

Épp ideje lenne a nosztalgiafaktort kiiktatni a fesztiválokról, főleg a Szigetről. Az idei is egy worst of '90s nosztalgiabuli, a nagyszínpadon asszem egyetlen aktuális fellépő sincs. És ezért van pofájuk elkérni a bérlet csillagászati árát...

Úlfhéðinn · http://tinyurl.com/do9ks 2009.07.15. 13:19:18

@otvospeter:

"Az idei is egy worst of '90s nosztalgiabuli, a nagyszínpadon asszem egyetlen aktuális fellépő sincs."

Csak kíváncsiságból, kit szeretnél látni "aktuális" előadóként?

Abban amúgy igazad van, h a jegyek ára egy (rossz) vicc.

korrekt orr 2009.07.16. 00:42:05

és ma (tegnap) este volt David Byrne a Millenárison, ámbár lehet, hogy ez még lazán sem kapcsolódik ide. Dejóvolt!
süti beállítások módosítása