Ha nincs a mai Index-cikk, valószínűleg lemaradok a Népszabadság Online-on a hétvégén megjelent Szigetvári Viktor-interjúról. Kár lett volna. Sok egyéb finomság (MSZP-tagság, történelmi feladat, etc.) mellett talán ez a legérdekesebb rész az interjúban:
NOL: A baloldal megmentéséről beszél, miközben piarista neveltetést kapott, 1998-ban még a Fideszre szavazott, diplomamunkájának konzulense pedig Navracsics Tibor, a Fidesz mostani frakcióvezetője volt. Önmagát konzervatív-liberális értékrendűnek mondja. Ehhez képest 2009-ben belép az MSZP-be.
SZV: Nem dolgoztam volna az MSZP-nek, ha meggyőződésem nem kötne a magyar baloldalhoz. Legyek bár konzervatív-liberális, ha egy országot álmodok magamnak, az egyértelműen közelebb áll az MSZP jobb pillanataiban sugárzott víziójához, mint ahhoz, amit a Fidesz képvisel. A 21. században az úgynevezett baloldaliságról nem üresen szónokolni kell, hanem onnan építkezve kormányzóképes alternatívát mutatni.
Konzervatív-liberális, magyar baloldali meggyőződéssel? WTF?
A kormányzóképes alternatíva miféle konzervatív-liberális értékeket mutatott fel az elmúlt bő 7 évben, ami legitimálta Szigetvári szemében saját szerepvállalását? A 13. havi nyugdíjat? A választási kampányra kalibrált ötéves adócsökkentési programot? Az áfa-rendszer opportunista, de legalább jó drága piszkálását? A tüntetők elleni rendőri erőszakot, majd az azt követő minek-mentek-oda vállvonogatást?
Minden baloldali konzervatív-liberálisnak küldeném Szigetvári pártbeli ajánlója, Wiener György művét: Értekezések a materialista történetfelfogásról.
