A Polgári Magyarországért Alapítvány hétvégi rövid konferenciáján derült ki számomra, hogy a gyermekeknek járó választójog hazai ötletgazdája nem más, mint Mécs Imre, '56-os halálraítélt, az SZDSZ, majd később az MSZP országgyűlési képviselője. Mécs már 1989-ben, az Ellenzéki Kerekasztal választási rendszerről szóló tárgyalásain is felvetette a gyermekek választójogának kérdését, 1996-ban pedig az Országgyűlésben szólalt fel a választójog kiterjesztése mellett. A felszólalás érvelése annyira pontos, hogy érdemes azt szó szerint ideidéznünk:
Kedves Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azzal kell kezdenem, hogy a Magyarországon élõ állampolgárok 25 százalékának nincsen választójoga. Vagyis nincs reprezentációja a képviselõházban, nem tudja érdekeit képviselni. És akkor, amikor finom vitákat folytatunk arról, hogy szükség van-e második kamarára és szükség van-e különbözõ rétegeknek, csoportoknak, szervezeteknek a parlamenti artikulációjára, akkor nagyon régóta elmegyünk amellett észrevétlenül, hogy 25 százaléka a lakosságnak, kb. 25 százaléka, semmiféle artikulációval nem rendelkezik ebben a Házban.
Ez pedig a 18 éven aluli gyerekkorúaknak a helyzete és sajnálatos, hogy észre is lehet venni, hogy nincs artikulációjuk. Nyugodtan lehet hozni olyan rendelkezéséket, amely a nagycsaládoknak, a családosoknak az érdekeit sérti, és egész egyszerűen nem számol vele a politikai mértan, hiszen nincsen artikulációjuk.
A nyugdíjasok helyzete is nagyon rossz. Körülbelül ennyi nyugdíjas van az országban. Azonban a nyugdíjasoknak van választójoguk, ezért a politikai erõknek figyelembe kell venniük a nyugdíjasoknak az érdekeit. Többé-kevésbé számolni kell velük, hiszen eltipegnek az urnákhoz és voksolnak.
Ezzel szemben azok a családok, amelyek a legnagyobb terhet viselik, azok egész egyszerűen nem rendelkeznek képviselettel, ugyanakkor pedig rajtuk van a teher, hiszen a jövõ õrajtuk alakul.
Ez egy anomália. Anomália, amit úgy lehetne rendezni, hogy az alkotmánykoncepció legelején, a szuverenitásról szóló fejezetben lévõ általános elvet a késõbbiek folyamán is figyelembe vennénk. Ez úgy szól, hogy "a népképviseleti testületbe történõ választás során a választójog általános és egyenlõ".
Általános és egyenlõ, vagyis minden magyar állampolgárt megillet. Azt hozzák fel kifogásul, hogy egy kétéves gyermek, vagy egy hatéves, vagy tizenkét éves nem tud dönteni, nem tud dönteni a politikai erõk között, nem tud dönteni a választáson. De ott van a gyámja, ott van a természetes gyám, a szülõ, aki neveli, aki köteles arra, hogy gondoskodjon gyermekérõl, a gyermeke nevelésérõl, ellátásáról, lelki és testi egészségérõl, oktatásáról, és arra, hogy dolgos állampolgár legyen, aki viseli majd és viszi a hátán a terheket.
Miért ne képviselhetné természetes módon a szülõ vagy a természetes gyám a gyermekeit, hiszen számtalan joga van a gyermeknek, amelyet nem tud gyakorolni, nem tudja például a tulajdonjogát gyakorolni közvetlenül, helyette a szülõ gyakorolja, számtalan más jog is van, amiben a szülõ képviseli a gyermeket. Úgy gondolom, hogy egyszerű módon a gondviselõ szülõk, a természetes gyám - hogy ezt a régi szakkifejezést használjam -, az érvényesíthetné a gyermek jogait. És ebben a pillanatban helyreállnának az arányok a parlamentben, helyreállna az artikuláció.
Úgy gondolom, hogy akkor nem fordulhatna elõ az, ami sajnos az utóbbi hat évben annyiszor elõfordult, hogy a gyermekek érdekeit nem vették figyelembe ebben a Házban, sorra csökkentették azokat a minimális támogatásokat, amellyel az állam hozzájárult a legnagyobb beruházás, az élõ beruházás, a társadalom továbbélése szempontjából szükséges beruházásnak - hogy ezt a gazdasági szót használjam - a támogatáshoz, abban való részvételhez.
Én tudom, hogy tudós kollégáim számtalan ellenérvet fognak felhozni, de azt hiszem, hogy kristálytiszta az a logika, amit elmondtam, teljesen világos, és sajnos az események pontosan igazolják és bizonyítják. Ezért nyújtottam be a 195. lajstromszám alatt feltüntetett javaslatot, amely szerint egész egyszerűen az általános elvek érvényre jutását kívánom, vagyis minden magyar állampolgárnak legyen választójoga. És annyi kiegészítés szükséges, hogy kiskorú állampolgár választójogát természetes gyámja révén gyakorolja.
Azt meg lehet a kodifikálásnál oldani, hogy a passzív választójogban korlátozás legyen, hiszen valóban nem választható egy kiskorú gyermek, valóban nem tölthet be funkciókat, egész egyszerűen, mert képtelen rá, és nem is helyettesítheti szülõje. De az elemi, az érdekeket illetõ választójogot a szülõje vagy a természetes gyámja helyette gyakorolhatja.
Szíves figyelmükbe ajánlom ezt, hiszen ezzel egy rendkívül súlyos igazságtalanságot lehetne orvosolni, és az a két és fél millió gyermek, illetve a szüleik jelentõs nagy társadalmi réteget képviselnek, azok megelégedésére lennénk, azok megelégednének ezzel, és megnyugodnának, és a késõbbiek folyamán, a törvénykezés során kellõ nyomatékkal venné az Országgyűlés figyelemmel a gyermekes családoknak és a gyermekeknek az érdekeit.
Ahogy azt az előző, a gyermekek választójogával foglalkozó posztunk hozzászólói közül Joooe nagyon helyesen megjegyezte (Mécs érveléséhez hasonlóan), a választójogot mindenképpen a gyereknek kell biztosítani, az alkotmány-tervezetbe végül bekerült változat sajnos rosszul áll a kérdéshez, amikor az anyák plusz szavazatáról tesz említést:
(2) A jövő nemzedékek érdekében nem tekinthető az egyenlő választójog sérelmének, ha sarkalatos törvény azokban a családokban, ahol van kiskorú gyermek, az anyának – illetőleg helyette törvényben meghatározott esetben más személynek - további egy szavazati jogot biztosít.
A gyermekek (törvényes gondviselőik által gyakorolt) választójogának felvetése óriási ellenérzéseket váltott ki, az ellenzők kedvenc buzzwordje a cenzus lett. Abszurd módon épp azok emlegetnek cenzust, akik az életkori cenzus megváltoztathatatlansága mellett tesznek hitet. A leghangosabban a Jobbik cenzusozik, ők egyenesen a cigányoktól féltik a hont.
A gyermekek választójoga amúgy magyar szellemi termék, Demény Pál Amerikában élő demográfus 1986-os felvetése alapján Demeny votingnak nevezi a szakirodalom. Nagy dolog lenne, ha az elmélet után a gyakorlati megvalósítás is Magyarországhoz fűződne, ettől lenne történelmi az alkotmány, nem a vármegyéktől meg a Kúriától.
Demény Pál az alkotmány-tervezet vonatkozó részéről a következőket írja a konferenciára küldött levelében (írása részletét szerkesztetlen formában, ékezetek nélkül közöljük):
Legyen szabad nehany megjegyzest fuznom a tervezet "Szabadsag es Felelosseg" szekciojank XXI Cikk (2) paragrafusahoz. E paragrafus, ha megfelelo formaban elfogadasra kerul, minden ketseget kizaroan az uj Alkotmany legfigyelemremeltobb ujitasa lenne. Kulfoldi viszhagja tukrozne ezt az eddig precedens nelkul allo statust, es, megjosolhato, stimulalna es peldaval szolgalna majd hasonlo termeszetu torvenyalkotasra olyan orszagokban melyek demografiai konstellacioja a magyarehoz hasonlo valsagjeleket mutat. A paragrafus elso szavai vilagosan jelzik a demografiai inditookot: a tet es a motivalo elem "a jovo nemzedekek erdeke". Ugyanakkor, es ugy hiszem ezt a jelenlegi tervezett szoveg sok feluletes olvasoja felreerti, a javasolt Alkotmany, evidensen helyesen megfontolt modon, nem rendelkezik egy specifikus valasztojogi reform felol. Azt mondja ki, hogy amikor, es abban az esetben, ha ilyen reformot tartalmazo torvenyt a Magyar Orszagyules a jovoben elfogadna, a reform nem lesz ellentetes az Alkotmannyal, azaz nem kivan Alkotmanymodositast. (Ilyen modositas nehezsegei akdalyoztak eddig meg hasonlo valasztojogi reformot ahol ezt komolyan merlegeltek, mint nevezetesen az 1990-es evek elejen a nemet Bundestagban.) A Cikk fogalmazasa azonban sajnalatos modon korlatozza az esetleges jovendo torvenyalkotas mozgasteret. Teszi ezt a referenciaval az "anya" szemelyere (igy eleve es ketseges megkulonboztetessel kizarva esetleges elismereset az apai szerepnek) es az "egy szavazati jog" specifikus emlitesevel.
Velemenyem szerint ugyanigy sajnalatos, hogy az extra szavazati jogot a szulonek (vagy a szuloi funkciok ellatojanak) adja, igy egy olyan szavazoi kategoriat teremt melyenek tagjai a normalis egy szavazat helyett ket szavazattal rendelkeznek. Egy ilyen kategoria teremtesere lehet erveket talalni de ezek tobb szempontbol problematikusak es a ma nemzetkozileg elfogadott demokratikus normak szerint megtamadhatok. Velemenyem szerint, es azt hiszem ezt a velemenyt Onok is osztjak, a szilardabb jogi bazis az volna, ha (mint egykor a nok szavazati joganak megadasa eseten) az Alkotmany elismerne az elevet, hogy minden allampolgart (eltekintve a szokasos megszoritasoktol, mint bunozes eseten) egy szavazati jog illet meg. Ez az elv biztositana a kiskoru allampolgarok szavazati jogat. Kiskoru allampolgarok szavazati jogat a szulok (biologiai vagy funkcionalis szulok) gyakorolnak a nagykorusag elereseig. Nyilvanvalo, hogy az alternativ fogalmazas joval radikalisabb, mint a jelenlegi paragrafus formulaja. Feltetelezhetoen ez utobbit az a megfontolas vezette, hogy a szerenyebb cel ("egy extra szavazat az anyanak egy gyermek utan") a magyar polgarsag koreben kisebb megutkozest valt majd ki, es elfogadhatobbank bizonyul. Ha voltak ilyen megfontolasok es varakozasok, a magyar kozvelemeny reakcioja, amennyire ezt innen New Yorkbol sajtojelenteskbol meg tudom itelni, ezek kudarcat jelzi. Az eredemny igy valoszinuleg az lesz, hogy XXI Cikk (2) kimarad majd az uj Alkotmanybol.
De a magyar demografiai helyezet es annak hosszutavu kilatasai minden alapot megadnanak a radikalis reform alkotmanyos felteteleinek megteremtesere. E reform celja nem kozvetlenul pronatalista: nem a termekenyseg novelese. A csaladok differencialis szerepenek szimbolikus es egyben szavazofulkei kezzelfoghato elismerese a nemzet folytonossagahoz valo hozzajarulashoz megerdemelt es dicseretes. De keves potencialis szulo vallalkozna egy gyermekre abbol az okbol, hogy egy vagy tobb extra szavazatot kapjon (a milliok kozott). Az igazi cel ket masik ugyet szolgal. Eloszor is, az alkotmanyba foglalt valasztojog potencialis kiterjesztese termekeny vitat valtana ki a torveny korul amely majd ezt a gyakorlatba atultetne. A magyar nagykozonseg eleg sokat hall es olvas demografiai problemakrol, de ketlem, hogy szeles korben a problema lenyege mindmaig megfelelo megertesre talalt. Itt nem lakossagszamrol van szo elsosorban, hanem nepessegstrukturarol amelynek hosszabbtavu valtozasa egy fenn nem tarthato eloregedeshez vezet. Ez nem krizis, es igy naprol-napra nem tapasztalhato. Ez csuszas egy lejton, ami potencialisan egy visszafordithatatlan folyamatot eredmenyez.
Az Alkotmanytervezet Preambulaja Kolcsey szavaival kezdodik. De a prospektiv demografiai helyzet mas Kolcsey szavakat is kivanhatna: "Es mas hon all a negy folyam partjara, mas szozat es mas keblu nep." Vagy Vorosmartyeit: "a sirt, hol nemzet sullyed el." Ha ezt a demografiai problemat a magyar valasztok nem jol itelik meg, kerdoivekre adott negativ valaszok sulya a valasztojog kitrejesztese kerdeseben nem fogadhato el mint perdonto tenyezo. Ez nem kerdoivek statisztikai osszegezeset kivanja, hanem politikai vezetest es vilagos politikai felelossegvallalast, tenyek birtokaban. (Kiemelés tőlem - TuRuL_2k2)
Kolcsey utmutatasa ebben a kerdesben is relevans. A Parainesis intelme polititikai vezeteshez is alkalmazhato: "Torekedjel ismeretekre! De ismeretekre, melyek itelet s izles altal vezereltetnek." A kerdoivekre adott valaszok tukrozik az izlest es az iteletet. Az izles nem meglepo: ami szokatlan, uj, sot elkepeszto, azt a kedoivre valaszolok elutasitjak. De ha az itelet tudatlansagon es meg nem ertesen alapszik, az izles jelentosege legjobb esetben is csak masodlagos.
Masodszor, es legfokepen, a valasztojogi reform keresztulvitele lenyegesen (bar tavolrol sem dramaian) megfiatalitana a valasztok atlagos korat. A jelenlegi helyzet abban az iranyban halad, hogy a valasztok tobbsege nyugdijas koru lesz. Ezen valasztok ido perspektivaja 10-20-30 ev es altruizmusuk, mint ez emberi dolog, veges. Ezzel szemben az ujonnan valasztasra jogosultak 70-80 evet fognak majd eltolteni az orszagban: egy igen kulonbozo jovokep. A demografiai oregedes politikai kovetkezmenyeinek legalabb valamelyes korrigalasa etikailag szilardan alatamasztott. A demografiai helyzet jobb megertese, kombinalva a megfiatalitott valasztoi testulettel megteremthetne a tenylegesen effektiv pronatalista strukturalis reformok felteteleit. Noi foglalkoztatottsag konzisztenciajanak biztositasa a gyermekvallalassal; nagycsaladok (3 vagy tobb gyermek) differencialis anyagi tamogatottsaga; egeszsegugyi es nyugdijreform (beleertve a nyugdij szinvonalanak osszekapcsolasat a sikeresen es produktiv munkaerokent felnevelt gyermekek szamaval) es ugyanezen reformokkal osszeegyeztethetoen az allam ujraeloszto szerepenek es a gazdasagban elfoglalt helyenek merseklese jelentik itt a fo feladatokat. Egy megfeleloen ujrafogalmazott XXI Cikk (2) csak egy lepes ebben az iranyban, de egy fontos es nemzetkozileg is peldaado lepes. Az orszag nyerne. Es Europa es Keletazsia figyelne rank es tanulna tolunk.
Az európai demográfiai helyzet alapján valószínűsíthető, hogy hiába tűnik ma még eretnekségnek az életkori cenzus eltörlése (ahogy annak tűnt korábban a nincstelenek, a feketék vagy a nők választójoga is), előbb-utóbb több ország is megteszik ezt a lépést. Politikusok gyakran dobálóznak történelmi jelentőséggel, történelmi eséllyel - szomorú lenne, ha kihagynánk ezt a valóban történelmi esélyt, hogy Magyarország politikai képviseletet adjon a jövő nemzedékeknek.
Az utolsó 100 komment: