A tavalyi év során számos jel utalt az elkerülhetetlen világvégére, a maják minden bizonnyal előre látták a gangnam style világhódítását, vévé Cristofel zenei karrierjét (sic!) és Schmitt Pál untergangját. Kiadtunk egy baltás gyilkost hazájának, EU-zászlót égettünk, forradalmi törvényeket hoztunk, ellentmondást nem tűrve megreformáltuk a felsőoktatást, visszahívtuk a megváltó Gordont. A Lánchídon bazmegelő Dopemant választottuk alternatív köztársasági elnökké és Fletó is éhségsztrájkolt értünk a Kossuth téren. Az elrugaszkodás éve, képekben. Az internetes világháló mémjeiért külön köszönet: szarvas, kilgoretrout42.
Erősen kezdtünk. Hummerek a Balaton jegébe szakadva, kinyírt légitársaság, éber közmédia.
Volt, akinek ajtót mutattunk, eltemettük a remek pálgiumos szóvicceket.
Akinek hiánya terebélyes űrt hagyott szívünkben.
Ám lett egy tökös, új államfőnk.
És akadt, aki friss lendülettel tért vissza kedvenc demokratáihoz.
De olyan is, aki megmaradt gyökereinél.
Végre-valahára Novák Előd is elmondhatta magáról, hogy van zsidó barátja.
Persze van, ami nem változik.
Ahogyan az önállóságunkba vetett sziklaszilárd, betonkemény hitünk sem.
A háttérből irányítottunk.
Zsidóztunk, cigányoztunk, listáztunk. Majd mindezt ízlésesen meglovagoltuk.
Végre körültekintően felkészültünk a télre.
Új dolgokat tudtunk meg.
Tüntiztünk.
Tüntiztünk.
Öntudatosan tüntiztünk.
Kukorelly Endre is tüntizett.
Hiszen együtt bármi lehetséges.
Bizonyíték rá új Alaptörvényünk, melyet büszkén lengethettünk.
És a Színes lakások, lakásszínek kavalkádjából végül felemelkedtünk a művészet fellegvárába. Isten hozott, felemelkedés éve, 2013!